III.-Ez nem lehet igaz!

*Alec Matthews*

-Kosáredzést?A psisiseknek?Nem teheted ezt velem!Inkább függesz fel,vagy mit tudom én,de ne keljen tanárbácsit játszanom.Kéérlek!-néztem rá könyörgően,elővéve a legszívbemarkolóbb tekintetemet.Jackson erre elmosolyodott és megcsóválta a fejét.Miért vigyorog??Ebbe semmi vicces nincs-
-Sajnálom kölyök,de ebből tanulhatsz a legtöbbet.Meglátod,hogy nem olyan könnyű tanítani,és így talán több tiszteletet fogsz mutatni a tanáraid felé.-magyarázta komolyan,mire nevethetnékem támadt.Még hogy én!Tisztelet mutatni annak a vén balfácánnak.-
-Sajnálom,de el kell hogy keserítselek,ugyanis soha nem fogok megváltozni .-mondtam vigyorogva-
-Én pedig téged kell elszomorítsalak,ugyanis az első órád tíz perc múlva kezdődik-kuncogott mire hullasápadt lettem.Aztán eszembe jutott egy mentőötlet-
-De nekem be kell járnom a saját óráimra is,hiszen le fogok maradni-válaszoltam győzedelmes vigyorral-
-Így jártál Alexander-vonta meg a vállát hetykén,én pedig megadóan fújtam egyet

,jelezvén ,hogy elismerem a vereségem.Talán nem lesz olyan rossz.Talán még jól is fogok szórakozni.Talán.De talán nem.-
-Akár kezdheted is.Az első osztálynak épp most van órája.-halottam meg a reményeimet összerombóló mondatot.Na mindegy valahogy csak kibírom.Valahogy.-
-Kik?-morogtam az orrom alatt,mire rosszalló pillantást lövelt felém.Én pedig egy megadó sóhaj kíséretében kijavítottam magam.El sem hiszem,hogy ilyen meghunyászkodó lettem ma.-
-Légyszíves áruld el,hogy hol melyik osztálynak kell tartanom az első órám.-mondtam már-már szótagolva a szavakat,mire ha ez egyáltalán lehetséges,még csúnyábban nézett rám.Hát ezt elcsesztem.-
-9.c,és ha még egyszer így beszélsz úgy kihajítalak,hogy ahoz képest a120 km/h-s ütközés piskóta.Világos voltam?-kérdezte villámló tekintettel,mire mint egy leszidott hisgyerek,hevesen bólogatni kezdtem.Asszem most tényleg berágott rám.Hoppá!Szó nélkül kisétáltam,hogy felkészülhessem az első edzőként átvészelt órámra.Hogy fogok egyáltalán belekezdeni?Sohasem gondoltam rá,hogy egyszer ilyen helyzetbe fogok kerülni.Ráadásul szombaton meccsem lesz.Állati.Na mindegy,majd valahogy összehozom.Hiszen azt nem tilthatja meg senki,hogy edzésre menjek,természetesen az edzőt kivéve.Míg ezen gondolkodtam,megérkeztem a tornaterembe,ahol az „osztályom” már nagyon várt.Az egész társaság két részre volt osztva.A nagymenő,egoista izomagyakra,és a félénk,nyúrga stréberekre.Ennyire nem baszhattak ki velem.Ez egyszerűen nem lehetséges.Épp egy „én vagyok a király” -féle megalázás közepébe csöppentem.Na nem.Nem az én órámon.Az egyik izomagy mögé lopakodtam,majd elkaptam a kezét és a háta mögé csavartam,mire a szabad karját hátralendítette.Ezt nem kelett volna kisapám!Elkaptam a felé száguldó öklöt,majd megrántotam a csávó kezeit és elkezdtem dumálni hozzá.-
-Ha még egyszer ilyennel próbálkozol az órámon olyat kapsz,hogy a pofád Kínában köt ki,vili?-morogtam neki,mire heves bólogatásba kezdett.Ezaz,félj csak!Elengedtem a kezeit,mire megfordult és hátralépett egyet.De ez nem volt valami jó ötlet,ugyanis megbotlott a földön fekvő srác lábában,és olyan tökéletes seggest mutatott be ,hogy még nekem is kedvem támadt nevetni egy jót.-
-Ez nem volt jó kezdés szóval ,kezdem elölről.A nevem Alex Matthews és egy jó darabig az én felügyeletem alatt fognak folyni az edzések.Ha tetszik ha nem.Nos akkor először egy kis szintfelméréssel kezdeném-mondtam mire a stréberek a pad felé kezdtek irdatlan tempóban futni.Uhh most mi legyen?-
-Álljatok meg.Ti kezditek.Nem kell megijedni,csupán elgy laza cselezős,dobálózós meccs lesz.-Mondtam nekik megnyugtatásképp,mire csak riadtabban néztek vissza rám.Jaj ,mibe keveredtem-
-Na,kezdjünk neki!-

Alice Holloway

Elképedve meredtem a velem szemben lévő élsportolóra.Ez most tényleg az volt amit én halottam?David Eliot komolyan randira hívott?Ezt nem hiszem el!Mit akar már megint tőlem,ez a kis senkiházi?Idáig le sem szarta a fejemet,most pedig randizni akar velem.Ez nem tetszik.Nagyon nem tetszik.
-Nem.-Válaszoltam neki fapofával,mire akkora mosolyt bigyesztett a szájára,hogy attól féltem szétrepedt.-
-Dehogynem cukorborsó,elfogsz?-válaszolta mire bedühödtem-
-Nem!-ismételtem meg magam majd a lábaimmal kirántottam a széket alóla,mire hátraesett,egyenesen aMrs.Carter lábai elé.A negyvenes éveinek elején járó asszony elmosolyodott és megszólalt.-
-Tudja,Mr Eliot,igen hízelgő,hogy a lábaim elé borul,de máshogyan is kifejezheti a felém irányuló tiszteletét.Most pedig üljön vissza.Amúgy meg szép rántás volt Ms Holloway.Valamint kijavítottam a témazárókat.Siralmas lett.-mondta jelentőségteljesen nézve az Eliot kölyökre.Azonban ami azután következett teljesen lesokkolt.Egészen addig a percig azt hittem ,hogy a tanárnő nem cseszne ki velem ennyire.De mégis.-
-főleg az öné Mr.Eliot.Éppen ezért jelölöm ki maga mellé a legjobb diákomat,Ms. Hollowayt,hogy segítsen önnek a felzárkózásban.-Ezek a szavak teljesen lesokkoltak.Nem,nem,nem,nem!Nem teheti meg!-
-Mrs.Carter,kérem nem teheti ezt velem!Kérem!Bárkit szívesen elvállalok,csak ezt a címeres idiótát ne kelljen,kééreem!-könyörögtem neki térdre esve.-
-Tisztában vagyok vele kisasszony,éppen ezért van egy kikötésem.Amennyiben Mr.Eliot felelete elégtelen lesz,ön is megszívja a levét,hogy a diáknyelv szavaival éljek.-

II.-Semmi nincs ingyen

*Alice Holloway*

Eltelt öt perc.Majd tíz.Talán meg kéne keresnem a tanárt.Ez nem normális,hisz Mrs.Carter sosem késik.Talán történt vele valami..Csak azt nem értem hogy miért aggódom,biztos csak náthás,vagy dugóba került a kocsijával.Kicsapódott a terem ajtaja és Ms.Daniel's viharzott be rajta,aki nem mellesleg az osztályfőnökünk és az igazgató egy személyben.Na vajon mit akarhat?Hoppáré!Ott van Kelly ribi.De miért vigyorog?Na jó,ebből baj lesz.Csak nem?!....De igen.Beköpött a kis kurva.

-Ms Holloway!Mit képzel magáról?Mégis mire véljem ezt?-ordította hevesen gesztikulálva,majd a mondandója végén a szőke felé bökött,aki a tőle telhető legártatlanabb pofát vágta.Megtépem!Addig éljek de egyszer úgy átrendezem az arcát hogy a plasztka sebésze sírva menekül majd tőle.A tanárnő épp folytatni akarta az oltásomat,amikor David jelentkezett.Hmph.Mi van ma ezzel a gyerekkel?-
-Igen Mr.Eliot?Mit óhajt?-ééés szóhoz jut a sztárocska.Na hajrá cukipofám,mutasd mit tudsz-

-Tanárnő,kérem ez egy félreértés.Attól tartok mindez az én hibám.Alice épp készült beleharani a szendvicsébe,azt hiszem .Nem láttam pontosan,na de a lényeg.Én megbotlottam,és majdnem feldöntöttem szegény lányt,a szendvicse pedig így Ms.Richardson dekoltázsába került.-Ez valami vicc?David Eliot kimentett engem az igazgató karmaiból?Vagy egyáltalán tényleg ő David?-

-Igaz ez Alice?-kérdezte az osztályfőnököm,már jelentősen enyhe hanglejtéssel.Én szó nélkül bólintottam,mire ismét megszólalt.-
-Akkor én most megyek is.elnézést kérek a kellemetlenségért.Biccentettem mire kisétált a teremből.Visszaültem a helyemre,de nem sokkal később éreztem hogy valaki le dobja magát mellém.Érdeklődve pillantottam fel új padtársamra,aki nem volt más mint Mr, David Eliot személyesen.-

-Tégy már meg egy szivességet és vetődj rá megint a székre,mert szerintem nem hallotta az egész iskola.De ha arra hajtasz hogy eltörjön a szék büszkén tudomásul veheted hogy jó úton haladsz.-mondtam mire csak elvigyorott-

-Tudod Alice baby mi remek csapat lennénk.Részben ezért mentettelek ki.De mint tudod semmi sincs ingyen.Szívességért szívességet,vagy nem?-Kérdezte majd féloldalasan elmosolyodott.-

-Mit akarsz Eliot?-kérdeztem mogorván.Itt valami gikszer van,érzem.-

-Kezdésnek,mondjuk azt hogy gyere el velem vacsorázni.


*Alec Matthews*

A vén szivar először lefagyott,majd olyan gyorsan váltott át fehérből rákvörösbe,mintha megcsapta volna a magasfeszültség.Elkezdett  tátogni,mint egy aranyhal,Csak el ne röhögjem magam.Az egy kicsit gáz lenne.Néhány perc kínkeserves szenvedés után a garnéla utánzat végre megszólalt.

-Matthews az igazgatóiba,most!-ordította.Hmm,váratlan fordulat.Hetykén megvontam a vállam,majd elsétáltam az igazgatói iroda elé.Lehuppantam az egyik székre és vártam a kivégzést.Elég vicces helyzet,ha jobban belegondolok.Hisz a tulajdonképpen a diri a nagybátyám.Egész pontosan a nevelőapám testvére.De majd meglátjuk mi lesz.Jackson sokkal engedékenyebb szokott lenni,mint a környezetemben lévő felnőttek.Nem sokkal később a titkárnő egy kedves mosollyal kinyitotta az iroda ajtaját,ami nekünk diákoknak csupán annyit jelentett,,Fáradj csak beljebb kedveském,szép halálod lesz".Fapofával besétáltam az ajtón,ám amint mindkét lábamat átemeltem a küszöbön egy hatalmas vigyor terült szét az arcomon.Jókedvűen üdvözöltem a kedvenc igazgatómat,majd leültem és kezdődhetett a szentbeszéd.

-Figyelj Alexander.-ajaj ha a teljes keresztnevemet használja gáz van-
-Tudom hogy jólesik néha kiadni a gőzt,mert nekem is.Ezúttal teszek egy szívességet és nem függesztelek fel,de mint tudod mindennek ára van.Ennek pedig egy igen fontos feladat teljesítése.-

-És mi lenne az a feladat?-

-Azt akarom hogy büntetésként tarts kosáredzést a kisebbeknek,minden eggyes délután.

I

                                               Unalmas hétköznapok

*Alec Matthews*

Csörög a vekker.Már vagy tíz perce zakatol az a rohadt óra,csak azért hogy engem idegesítsen.Vajon milyen nap lehet?Biztos már megint hétfő.Utálom a hétfőket,mert az egyet jelent az iskolával ahol mindenki a képembe vigyorog és megveregeti a vállam,hogy milyen jól játszottam a szombati meccsen.Csak az a baj hogy el is várják a tökéletes eredményt,és ha nem az van ami a népnek kell jön a botrány.Még mindíg nem hagyta abba.Hoppá,ez már anya!Ennyire sokat lustultam volna?

-Alec Matthews!!Ha most azonnal nem szeded össze magad és indulsz el az iskolába a hajadnál fogva rángatlak ki az ágyadból,de abban nem lesz köszönet!-halottam meg drága édesanyám fenyegetését aminek hatására egy teleszkópot meghazudtoló ruganyossággal pattantam ki a fekvőalkalmatosságból és a gardrób méretű szekrényem elé álltam.Hát igen,akinek építész a családja bármire telik.Gyorsan kikaptam farmert,egy pólót meg egy boxert és felrángattam magamra őket majd gondolkodni kezdtem hogy hol is hagyhattam el a telefonomat és a kulcsaimat.Lehet hogy a tegnapi gatyámba hagytam.Áá biztos nem.Emlékszem hogy éjjel twittereztem.A felismerés,miszerint az éjjeliszekrényen van mondhatni már majdhogynem pofán csapott.Hmm milyen irónikus vagyok ma reggel.összeszedtem a dolgaimat és köszönés nélkül kiviharzottam a házból amit a nevelőapám,Conor nem nézett jó szemmel.Viszont az a legkisebb gondom hogy az az egoista barom mit gondol rólam.Egész életem során csak azt hallgattam tőle hogy nem vagyok elég jó ahhoz hogy az ő nevét viseljem meg ilyesféle marhaságok.De istenem!Ki kérte hogy a nevére vegyen?Mert sem én sem az anyám nem könyörögtünk neki térden csúszva hogy ezt megtegye.Inkább fordítva volt,úgy hallottam.Bepattantam a szürke BMV-mbe és néhány közlekedési szabályt áthágva  siettem az iskolába,de az ilyesfajta kihágásokat nem lehet nekem felróni,az a legfontosabb hogy ne késsek el a suliból,nem?Hmm milyen irónikus vagyok ma reggel.Szerencsére még időben beértem az első órámra ami "hála istennek" matek volt az én "kedvenc" tanárommal,Mr.Johns-sal.Unottan levágtam magam az egyik székre,mire a melettem levő csaj sikítófrászt kapott,hogy mellé ültem ezért gyorsan elsisszoltam a közeléből mielőtt úgy dönt hogy a nyakamba ugorva eljátsza a hattyú halálát.Abban a szent pillanatban megláttam egyetlen mentsváramat,legjobb barátomat,ismertebb nevén Victoria Hale.Nagy mosollyal az arcomon a háta mögé lopóztam és egy hirtelen mozdulattal elkaptam a derekát mire  ijedtében megugrott,belőlem pedig kitört a nevetés amit ő nem annyira díjazott.-

-Alec Thomas Matthews!Ezt mégegyszer meg ne próbáld,mert megkeserülöd-Kezdett el fenyegetőzni.Úgy néz ki minden szőke hajú nő előszeretettel használja a teljes nevem.Szeretetteljes csevegésünket a tanár számonkérő hangja vetett véget-

-Mr.Matthews lenne olyan szives és helyet foglalna?-kérdezte az én drága tanárom.Na jó most untam meg a bájolgást.Kikészítem az ürgét,még ha ki is csapnak érte!-

-Hmm had gondolkozzak!Nem.-válaszoltam-

-Megkérdezhetem hogy mi sarkallta erre a tettre?

-Csupán az hogy nincs kedvem a bájvigyorral megfűszerezett parancsát teljesíteni-vágtam oda hetykén mire a teremben síri csend támadt.-

*Alice Holloway*

Ismét egy újabb reggel.Egy új nap kezdete ami lehetőséget ad az iskolatársaimnak a megalázásomra.Minden egyes nap minden percében változatos módon szabatítanak meg a méltóságom egy hatalmas darabjától.Ahányszor átlépem a gimnázium küszöbét felgyullad bennem a remény lángja hogy ez a nap talán más lesz.Talán nem fog porba tiporni sem az imádjuk David Eliotot csapat,sem a kosarasok és még folytathatnám a hosszú sort.Kedvtelenül kászálódtam ki az ágyamból és felvettem egyszerű,de annál kényelmesebb ruháimat.Megálltam a szobám közepén és megpróbáltam visszaidézni a tegnap estém eseményeit,hogy rájöjjek hova is raktam a túlontúl méretes szemüvegemet.Öt perc gondolkodás után belém csapott a felismerés,miszerint az íróasztalomnál maradt mert túl sokáig tanultam és elbóbiskoltam.Az oromra biggyesztettem az a förtelmet és elindultam a fürdőbe hogy rendbe szedjem magam,vagyis megfésülködtem,arcot mostam és vigyázva hogy a fogszabályzómnak ne legyen semmi baja fogat mostam.A hajamat befontam,majd egy hajgumival megkötöttem a végét.Megnéztem magam a tükörbe,és  látvány egy apró fintort csalt az arcomra,de nem baj!Egyszer jön majd valaki akiért megéri majd megváltoznom,és ha ez megtörténik én azt is fogom tenni.Eme gondolatok keringtek a fejemben miközben  felkaptam a táskám és leszáguldottam a lépcsőn.Útközben felkaptam az előre odakészített uzsonnászacskót majd elköszönésképp nyomtam egy puszit a konyhában tüsténkedő édesanyám arcára és az iskola felé vettem az irányt.Tíz percnyi sétálás után ismét reményekkel telve léptem be az iskola kapuján,de amint megláttam a pompomlányok vezetőjét és Mr.Eliot elsőszámú imádóját,Kelly Richardsont.A szőke liba amint meglátott mellém tipegett majd szimplán leöntött kávéval mire előkaptam az ebédre szánt szendvicsem és a dekoltázsába kentem majd felemelt fejjel távoztam.Én nem szoktam ilyet csinálni,akkor most miért?Mondjuk azért az arckifejezésért megérte.Hirtelen valaki átkarolja a vállam,majd a mozdulatsorhoz hang is társult.

-Hát ez szép volt kislány!-halottam meg az iskola nagymenőjének a hangját.-

-Ha idáig nem voltam olyan érdekes,akkor ezek után se rontsd a levegőt a közelemben David-mondtam unottan mire rám emelte csokibarna szemeit és egy kisgyermeket megszégyenítő hanggal kezdett beszélni-

-Na de Alice baby!Hát nem emlékszel hogy milyen jól megvoltunk mi régen?-Na igen.Nem sokan hinnék el,de kiskorunkban Daviddel elválaszthatatlan barátok voltunk.Ennek viszont vége szakadt,amikor a fejébe szált a dicsőség és a "nagymenőkkel" kezdett haverkodni én meg egyedül maradtam.Ezt viszont sosem fogom neki megbocsátani-

-Hmm....had gondolkozzak!-kértem és úgy tettem,mint aki mélyen eltöpreng majd rávágtam-
-Nem!-aztán kikerülve a látszólag pofára esett sportolót bementem a tanterembe-

Köszöntő

Sziasztok!
Új blogot nyitottam új néven.Valakinek talán az írási stílusom ismerős lehet,ha valaki ilyen egyezést talál megnyugtatom lehetséges.Rebekah Mikaelson néven a többi írásaimat megtalálhatjátok.A történet ismertetőjét a jobb oldali sávban megtalálhatjátok.Nemsokára várható az első rész addig is minden jót!
                                                                                                            peace <3