*Alec Matthews*
-Kosáredzést?A psisiseknek?Nem teheted ezt velem!Inkább függesz fel,vagy mit tudom én,de ne keljen tanárbácsit játszanom.Kéérlek!-néztem rá könyörgően,elővéve a legszívbemarkolóbb tekintetemet.Jackson erre elmosolyodott és megcsóválta a fejét.Miért vigyorog??Ebbe semmi vicces nincs-
-Sajnálom kölyök,de ebből tanulhatsz a legtöbbet.Meglátod,hogy nem olyan könnyű tanítani,és így talán több tiszteletet fogsz mutatni a tanáraid felé.-magyarázta komolyan,mire nevethetnékem támadt.Még hogy én!Tisztelet mutatni annak a vén balfácánnak.-
-Sajnálom,de el kell hogy keserítselek,ugyanis soha nem fogok megváltozni .-mondtam vigyorogva-
-Én pedig téged kell elszomorítsalak,ugyanis az első órád tíz perc múlva kezdődik-kuncogott mire hullasápadt lettem.Aztán eszembe jutott egy mentőötlet-
-De nekem be kell járnom a saját óráimra is,hiszen le fogok maradni-válaszoltam győzedelmes vigyorral-
-Így jártál Alexander-vonta meg a vállát hetykén,én pedig megadóan fújtam egyet
,jelezvén ,hogy elismerem a vereségem.Talán nem lesz
olyan rossz.Talán még jól is fogok szórakozni.Talán.De talán
nem.-
-Akár kezdheted is.Az első osztálynak épp most van órája.-halottam meg a reményeimet összerombóló mondatot.Na mindegy valahogy csak kibírom.Valahogy.-
-Kik?-morogtam az orrom alatt,mire rosszalló pillantást lövelt felém.Én pedig egy megadó sóhaj kíséretében kijavítottam magam.El sem hiszem,hogy ilyen meghunyászkodó lettem ma.-
-Légyszíves áruld el,hogy hol melyik osztálynak kell tartanom az első órám.-mondtam már-már szótagolva a szavakat,mire ha ez egyáltalán lehetséges,még csúnyábban nézett rám.Hát ezt elcsesztem.-
-9.c,és ha még egyszer így beszélsz úgy kihajítalak,hogy ahoz képest a120 km/h-s ütközés piskóta.Világos voltam?-kérdezte villámló tekintettel,mire mint egy leszidott hisgyerek,hevesen bólogatni kezdtem.Asszem most tényleg berágott rám.Hoppá!Szó nélkül kisétáltam,hogy felkészülhessem az első edzőként átvészelt órámra.Hogy fogok egyáltalán belekezdeni?Sohasem gondoltam rá,hogy egyszer ilyen helyzetbe fogok kerülni.Ráadásul szombaton meccsem lesz.Állati.Na mindegy,majd valahogy összehozom.Hiszen azt nem tilthatja meg senki,hogy edzésre menjek,természetesen az edzőt kivéve.Míg ezen gondolkodtam,megérkeztem a tornaterembe,ahol az „osztályom” már nagyon várt.Az egész társaság két részre volt osztva.A nagymenő,egoista izomagyakra,és a félénk,nyúrga stréberekre.Ennyire nem baszhattak ki velem.Ez egyszerűen nem lehetséges.Épp egy „én vagyok a király” -féle megalázás közepébe csöppentem.Na nem.Nem az én órámon.Az egyik izomagy mögé lopakodtam,majd elkaptam a kezét és a háta mögé csavartam,mire a szabad karját hátralendítette.Ezt nem kelett volna kisapám!Elkaptam a felé száguldó öklöt,majd megrántotam a csávó kezeit és elkezdtem dumálni hozzá.-
-Ha még egyszer ilyennel próbálkozol az órámon olyat kapsz,hogy a pofád Kínában köt ki,vili?-morogtam neki,mire heves bólogatásba kezdett.Ezaz,félj csak!Elengedtem a kezeit,mire megfordult és hátralépett egyet.De ez nem volt valami jó ötlet,ugyanis megbotlott a földön fekvő srác lábában,és olyan tökéletes seggest mutatott be ,hogy még nekem is kedvem támadt nevetni egy jót.-
-Ez nem volt jó kezdés szóval ,kezdem elölről.A nevem Alex Matthews és egy jó darabig az én felügyeletem alatt fognak folyni az edzések.Ha tetszik ha nem.Nos akkor először egy kis szintfelméréssel kezdeném-mondtam mire a stréberek a pad felé kezdtek irdatlan tempóban futni.Uhh most mi legyen?-
-Álljatok meg.Ti kezditek.Nem kell megijedni,csupán elgy laza cselezős,dobálózós meccs lesz.-Mondtam nekik megnyugtatásképp,mire csak riadtabban néztek vissza rám.Jaj ,mibe keveredtem-
-Na,kezdjünk neki!-
Alice Holloway
Elképedve meredtem a velem szemben lévő élsportolóra.Ez most tényleg az volt amit én halottam?David Eliot komolyan randira hívott?Ezt nem hiszem el!Mit akar már megint tőlem,ez a kis senkiházi?Idáig le sem szarta a fejemet,most pedig randizni akar velem.Ez nem tetszik.Nagyon nem tetszik.
-Nem.-Válaszoltam neki fapofával,mire akkora mosolyt bigyesztett a szájára,hogy attól féltem szétrepedt.-
-Dehogynem cukorborsó,elfogsz?-válaszolta mire bedühödtem-
-Nem!-ismételtem meg magam majd a lábaimmal kirántottam a széket alóla,mire hátraesett,egyenesen aMrs.Carter lábai elé.A negyvenes éveinek elején járó asszony elmosolyodott és megszólalt.-
-Tudja,Mr Eliot,igen hízelgő,hogy a lábaim elé borul,de máshogyan is kifejezheti a felém irányuló tiszteletét.Most pedig üljön vissza.Amúgy meg szép rántás volt Ms Holloway.Valamint kijavítottam a témazárókat.Siralmas lett.-mondta jelentőségteljesen nézve az Eliot kölyökre.Azonban ami azután következett teljesen lesokkolt.Egészen addig a percig azt hittem ,hogy a tanárnő nem cseszne ki velem ennyire.De mégis.-
-főleg az öné Mr.Eliot.Éppen ezért jelölöm ki maga mellé a legjobb diákomat,Ms. Hollowayt,hogy segítsen önnek a felzárkózásban.-Ezek a szavak teljesen lesokkoltak.Nem,nem,nem,nem!Nem teheti meg!-
-Mrs.Carter,kérem nem teheti ezt velem!Kérem!Bárkit szívesen elvállalok,csak ezt a címeres idiótát ne kelljen,kééreem!-könyörögtem neki térdre esve.-
-Tisztában vagyok vele kisasszony,éppen ezért van egy kikötésem.Amennyiben Mr.Eliot felelete elégtelen lesz,ön is megszívja a levét,hogy a diáknyelv szavaival éljek.-
-Akár kezdheted is.Az első osztálynak épp most van órája.-halottam meg a reményeimet összerombóló mondatot.Na mindegy valahogy csak kibírom.Valahogy.-
-Kik?-morogtam az orrom alatt,mire rosszalló pillantást lövelt felém.Én pedig egy megadó sóhaj kíséretében kijavítottam magam.El sem hiszem,hogy ilyen meghunyászkodó lettem ma.-
-Légyszíves áruld el,hogy hol melyik osztálynak kell tartanom az első órám.-mondtam már-már szótagolva a szavakat,mire ha ez egyáltalán lehetséges,még csúnyábban nézett rám.Hát ezt elcsesztem.-
-9.c,és ha még egyszer így beszélsz úgy kihajítalak,hogy ahoz képest a120 km/h-s ütközés piskóta.Világos voltam?-kérdezte villámló tekintettel,mire mint egy leszidott hisgyerek,hevesen bólogatni kezdtem.Asszem most tényleg berágott rám.Hoppá!Szó nélkül kisétáltam,hogy felkészülhessem az első edzőként átvészelt órámra.Hogy fogok egyáltalán belekezdeni?Sohasem gondoltam rá,hogy egyszer ilyen helyzetbe fogok kerülni.Ráadásul szombaton meccsem lesz.Állati.Na mindegy,majd valahogy összehozom.Hiszen azt nem tilthatja meg senki,hogy edzésre menjek,természetesen az edzőt kivéve.Míg ezen gondolkodtam,megérkeztem a tornaterembe,ahol az „osztályom” már nagyon várt.Az egész társaság két részre volt osztva.A nagymenő,egoista izomagyakra,és a félénk,nyúrga stréberekre.Ennyire nem baszhattak ki velem.Ez egyszerűen nem lehetséges.Épp egy „én vagyok a király” -féle megalázás közepébe csöppentem.Na nem.Nem az én órámon.Az egyik izomagy mögé lopakodtam,majd elkaptam a kezét és a háta mögé csavartam,mire a szabad karját hátralendítette.Ezt nem kelett volna kisapám!Elkaptam a felé száguldó öklöt,majd megrántotam a csávó kezeit és elkezdtem dumálni hozzá.-
-Ha még egyszer ilyennel próbálkozol az órámon olyat kapsz,hogy a pofád Kínában köt ki,vili?-morogtam neki,mire heves bólogatásba kezdett.Ezaz,félj csak!Elengedtem a kezeit,mire megfordult és hátralépett egyet.De ez nem volt valami jó ötlet,ugyanis megbotlott a földön fekvő srác lábában,és olyan tökéletes seggest mutatott be ,hogy még nekem is kedvem támadt nevetni egy jót.-
-Ez nem volt jó kezdés szóval ,kezdem elölről.A nevem Alex Matthews és egy jó darabig az én felügyeletem alatt fognak folyni az edzések.Ha tetszik ha nem.Nos akkor először egy kis szintfelméréssel kezdeném-mondtam mire a stréberek a pad felé kezdtek irdatlan tempóban futni.Uhh most mi legyen?-
-Álljatok meg.Ti kezditek.Nem kell megijedni,csupán elgy laza cselezős,dobálózós meccs lesz.-Mondtam nekik megnyugtatásképp,mire csak riadtabban néztek vissza rám.Jaj ,mibe keveredtem-
-Na,kezdjünk neki!-
Alice Holloway
Elképedve meredtem a velem szemben lévő élsportolóra.Ez most tényleg az volt amit én halottam?David Eliot komolyan randira hívott?Ezt nem hiszem el!Mit akar már megint tőlem,ez a kis senkiházi?Idáig le sem szarta a fejemet,most pedig randizni akar velem.Ez nem tetszik.Nagyon nem tetszik.
-Nem.-Válaszoltam neki fapofával,mire akkora mosolyt bigyesztett a szájára,hogy attól féltem szétrepedt.-
-Dehogynem cukorborsó,elfogsz?-válaszolta mire bedühödtem-
-Nem!-ismételtem meg magam majd a lábaimmal kirántottam a széket alóla,mire hátraesett,egyenesen aMrs.Carter lábai elé.A negyvenes éveinek elején járó asszony elmosolyodott és megszólalt.-
-Tudja,Mr Eliot,igen hízelgő,hogy a lábaim elé borul,de máshogyan is kifejezheti a felém irányuló tiszteletét.Most pedig üljön vissza.Amúgy meg szép rántás volt Ms Holloway.Valamint kijavítottam a témazárókat.Siralmas lett.-mondta jelentőségteljesen nézve az Eliot kölyökre.Azonban ami azután következett teljesen lesokkolt.Egészen addig a percig azt hittem ,hogy a tanárnő nem cseszne ki velem ennyire.De mégis.-
-főleg az öné Mr.Eliot.Éppen ezért jelölöm ki maga mellé a legjobb diákomat,Ms. Hollowayt,hogy segítsen önnek a felzárkózásban.-Ezek a szavak teljesen lesokkoltak.Nem,nem,nem,nem!Nem teheti meg!-
-Mrs.Carter,kérem nem teheti ezt velem!Kérem!Bárkit szívesen elvállalok,csak ezt a címeres idiótát ne kelljen,kééreem!-könyörögtem neki térdre esve.-
-Tisztában vagyok vele kisasszony,éppen ezért van egy kikötésem.Amennyiben Mr.Eliot felelete elégtelen lesz,ön is megszívja a levét,hogy a diáknyelv szavaival éljek.-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése