Eltelt öt perc.Majd tíz.Talán meg kéne keresnem a tanárt.Ez nem normális,hisz Mrs.Carter sosem késik.Talán történt vele valami..Csak azt nem értem hogy miért aggódom,biztos csak náthás,vagy dugóba került a kocsijával.Kicsapódott a terem ajtaja és Ms.Daniel's viharzott be rajta,aki nem mellesleg az osztályfőnökünk és az igazgató egy személyben.Na vajon mit akarhat?Hoppáré!Ott van Kelly ribi.De miért vigyorog?Na jó,ebből baj lesz.Csak nem?!....De igen.Beköpött a kis kurva.
-Ms Holloway!Mit képzel magáról?Mégis mire véljem ezt?-ordította hevesen gesztikulálva,majd a mondandója végén a szőke felé bökött,aki a tőle telhető legártatlanabb pofát vágta.Megtépem!Addig éljek de egyszer úgy átrendezem az arcát hogy a plasztka sebésze sírva menekül majd tőle.A tanárnő épp folytatni akarta az oltásomat,amikor David jelentkezett.Hmph.Mi van ma ezzel a gyerekkel?-
-Igen Mr.Eliot?Mit óhajt?-ééés szóhoz jut a sztárocska.Na hajrá cukipofám,mutasd mit tudsz-
-Tanárnő,kérem ez egy félreértés.Attól tartok mindez az én hibám.Alice épp készült beleharani a szendvicsébe,azt hiszem .Nem láttam pontosan,na de a lényeg.Én megbotlottam,és majdnem feldöntöttem szegény lányt,a szendvicse pedig így Ms.Richardson dekoltázsába került.-Ez valami vicc?David Eliot kimentett engem az igazgató karmaiból?Vagy egyáltalán tényleg ő David?-
-Igaz ez Alice?-kérdezte az osztályfőnököm,már jelentősen enyhe hanglejtéssel.Én szó nélkül bólintottam,mire ismét megszólalt.-
-Akkor én most megyek is.elnézést kérek a kellemetlenségért.Biccentettem mire kisétált a teremből.Visszaültem a helyemre,de nem sokkal később éreztem hogy valaki le dobja magát mellém.Érdeklődve pillantottam fel új padtársamra,aki nem volt más mint Mr, David Eliot személyesen.-
-Tégy már meg egy szivességet és vetődj rá megint a székre,mert szerintem nem hallotta az egész iskola.De ha arra hajtasz hogy eltörjön a szék büszkén tudomásul veheted hogy jó úton haladsz.-mondtam mire csak elvigyorott-
-Tudod Alice baby mi remek csapat lennénk.Részben ezért mentettelek ki.De mint tudod semmi sincs ingyen.Szívességért szívességet,vagy nem?-Kérdezte majd féloldalasan elmosolyodott.-
-Mit akarsz Eliot?-kérdeztem mogorván.Itt valami gikszer van,érzem.-
-Kezdésnek,mondjuk azt hogy gyere el velem vacsorázni.
*Alec Matthews*
A vén szivar először lefagyott,majd olyan gyorsan váltott át fehérből rákvörösbe,mintha megcsapta volna a magasfeszültség.Elkezdett tátogni,mint egy aranyhal,Csak el ne röhögjem magam.Az egy kicsit gáz lenne.Néhány perc kínkeserves szenvedés után a garnéla utánzat végre megszólalt.
-Matthews az igazgatóiba,most!-ordította.Hmm,váratlan fordulat.Hetykén megvontam a vállam,majd elsétáltam az igazgatói iroda elé.Lehuppantam az egyik székre és vártam a kivégzést.Elég vicces helyzet,ha jobban belegondolok.Hisz a tulajdonképpen a diri a nagybátyám.Egész pontosan a nevelőapám testvére.De majd meglátjuk mi lesz.Jackson sokkal engedékenyebb szokott lenni,mint a környezetemben lévő felnőttek.Nem sokkal később a titkárnő egy kedves mosollyal kinyitotta az iroda ajtaját,ami nekünk diákoknak csupán annyit jelentett,,Fáradj csak beljebb kedveském,szép halálod lesz".Fapofával besétáltam az ajtón,ám amint mindkét lábamat átemeltem a küszöbön egy hatalmas vigyor terült szét az arcomon.Jókedvűen üdvözöltem a kedvenc igazgatómat,majd leültem és kezdődhetett a szentbeszéd.
-Figyelj Alexander.-ajaj ha a teljes keresztnevemet használja gáz van-
-Tudom hogy jólesik néha kiadni a gőzt,mert nekem is.Ezúttal teszek egy szívességet és nem függesztelek fel,de mint tudod mindennek ára van.Ennek pedig egy igen fontos feladat teljesítése.-
-És mi lenne az a feladat?-
-Azt akarom hogy büntetésként tarts kosáredzést a kisebbeknek,minden eggyes délután.
